7. évad – Lana Parrilla interjú

0
262
megtekintések

A szombati epizódban Lana először próbálta ki magát a rendezői székben. Az alábbi interjúban arról mesél milyen volt próbára tenni magát ebben az új szerepben és milyen érzés az, hogy a sorozat lassan véget ér.

Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen felkészültél a feladatra, de akadt azért valami váratlan meglepetés, ami rendezőként ért?
Azt hiszem ami meglepett az az, hogy nem hittem hogy ekkora munka összehozni egy sorozatot, filmet, vagy bármilyen más terméket ebben az iparágban. Nem hittem, hogy ennyiszer át kell majd rágni nap, mint nap a szövegkönyvet minden egyes részleggel és ennyiszer át kell beszélni minden egyes részletet. De igazából én nagyon élveztem ezt, mert én magam is szeretek odafigyelni a részletekre és ilyen mélyen beleásni magam valamibe remek lecke volt számomra. Eddig csak a kamera másik oldalán dolgoztam, így nem is igazán tudtam, hogy mire vállalkoztam. De most, hogy kipróbáltam magam a másik oldalon is, rájöttem hogy imádom. Hazai pálya volt ez nekem, hiszen a felkészülés mindig is az egyik kedvenc elfoglaltságom volt.

Milyen speciális feladatai vannak egy rendezőnek, amit mi, egyszerű halandók el sem tudunk képzelni?
Ez változó. Azt mondják a film a rendező médiuma, a TV a producereké, a színház pedig a színészeké. De engem is meglepett mennyire nyitottak voltak a producerek az ötleteimre. Különösen a mézeskalács ház esetében, a gyerekek és Zelena kinézeténél, illetve a hangulat megvalósításában, amit át akartam adni. Vizuálisan is sok mindent sikerült megvalósítani az elképzeléseim közül — a színek összeállítása és ehhez hasonlók, a helyszínek hangulata és kinézete, összedolgozni a művészeti részleggel. Nem hittem, hogy ennyit tanulok majd belőle, de az “Egyszer volt, hol nem volt” jobban bele vont a kreatív tervezési folyamatba, mint hittem és ezért nagyon hálás vagyok.

Felkerült az internetre egy videó, ahol csodás beszédet mondtál a Stevestonban összegyűlt rajongóknak, akik a sorozat forgatásait mentek ki megnézni. Honnan jött az ötlet?
Az volt az utolsó jelenetem Stevestonban és épp a zöldhátteres forgatásra mentem át, amikor megláttam a rajongók sorfalát.Egy percig csak álltam ott és próbáltam megragadni a pillanatot, hogy mennyire hálás vagyok amiért ennyi éven át végig követték a műsort, velünk voltak, szerettek és támogattak minket. Néha nehézséget jelentenek a rajongók a forgatáson — néha el is kell küldenünk őket — de ilyen hűséges támogatókat szerezni valóban különleges dolog. Nem tudom mikor lesz még ilyen élményben részem a karrierem során, ezért mindenképp időt akartam szánni arra, hogy kifejezzem az elismerésemet és megköszönjem nekik. Rengetegen eljöttek a világ minden tájáról, egész évben arra spórolva, hogy itt lehessenek és láthassanak minket. Úgy éreztem fontos, hogy kifejezzem a hálánkat.

Regina szerepe egybeforrt a neveddel. Volt olyan pillanat az elmúlt hetekben, amikor igazán érezted, hogy mindez hamarosan végleg véget ér?
Volt, több is. Az egyik például pár órával ezelőtt, amikor Eddy [Kitsis] hívott az irodából és a telefonom úgy jelezte ki a számot, hogy “Once” és egyszer csak beugrott, hogy hamarosan ki kell törölnöm ezt a számot és megint rám szakadt az egész. Hullámokban tör rá az emberre ez a különös, ismeretlen érzés. Hét éven keresztül mindez fontos részét képezte az életemnek — Vancouver, a sorozat és a karakterem is – szóval elég nagy veszteségnek érződik, ami hatalmas fordulatot és változást hoz az életembe. Időre lesz szükségem, hogy hozzászokjak.

SZÓLJ HOZZÁ

Írd be a hozzászólásod
Add meg a neved!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..