7. évad – Andrew J. West interjú (2. rész)

0
107
megtekintések

És íme a második része az interjújának, amiben ezúttal a felnőtt Henry-t alakító Andrew J. Westtel ismerkedhetünk meg. 🙂

És mi a helyzet Henryvel és Hamupipőklével? Szerelem lesz első látásra?
Sok szempontból azt éljük majd újra amit Hófehérke és Charming képviselt az első évadokban. Ez egy sokkal vadócabb Hamupipőke – élvezet nézni Daniát a szerepben, remekül eljátssza – és ez amiért Henry vonzódik hozzá, ezzel tüzeli fel őt.

Ezzel szemben milyen lesz Henry és Jacinda viszonya Hyperion Heightsban?
Igazi kötelék van közte, a nő és a kislány között, Henry pedig segíteni szeretne nekik, hiszen a lelke mélyén ő még mindig egy törődő, rendes srác. És ez a kötelék jóval erősebb annál, mintha csak egyszerűen vonzónak találná vagy kedvelné őt. Ez egy sokkal mélyebbről feltörő érzés. Szóval Hyperion Heightsban legtöbbször azt látjuk majd, hogy Henry próbál jobb életet teremteni Jacindának és Lucynak. Ez sok bonyodalmat okoz az életében, amit kezdetben nem vesz jó néven, de hamarosan már örömmel vállalja és elfogadja, hogy ez egy fontos feladat az életében, még ha nem is érti az okát, hogy miért.

Milyen érzés volt az egyik legújabb tagként csatlakozni a stábhoz?
Új színészként – Gabrielle, Dania, és a többiek, engem is beleértve – nem tudtuk még, hogy milyen lesz csatlakozni ehhez a stábhoz. Néha nehéz a hetedik évadban csatlakozni egy összeszokott stábhoz, ahol a többiek már kialakították a karaktereiket és kialakult a világ is amiben élnek — nem beszélve a stáb életéről, ahol már mindenre bevett rutin van. De szerencsénkre most mindden egészen újnak tűnik. Colin, Lana és Bobby már beszélt róla, hogy nekik milyen érzés újra alkotni a karaktereiket. Ez azt hiszem segített nekünk is, hogy könnyebben feloldódjunk, hiszen együtt fedezzük fel ezt az új fejezetet. És persze eközben ott vannak a korábbi évadok, amik értékes forrásként szolgálnak és ahonnan ihletet meríthetünk.

Az OUAT rajongók elég szenvedélyesek, hogy fogadtak téged és az újratervezés hírét?
A rekaciók meglepő módon egészen jók voltak. Gondolom csak azért meglepő, mert az ember mindig hajlamos rosszra számítani, például hogy eddig mindenki szerette ezt a karaktert és biztosan utálni fogják, amit kihoztam belőle. Ezzel persze könnyű felhergelni magadat és megragadni a negatív gondolatoknál. De valójában épp ellenkezőleg történt. Az emberek kíváncsiak. Csak egyszer dolgoztam eddig olyan műsoron, aminek hasonlóan nagy rajongói tábora volt, de a legtöbb sorozatnál nem szoktak a rajongók kilátogatni a forgatásra, fényképezni és nézni ahogy dolgozol.

Könnyen megesik, hogy bár élvezed a munkát és jól elvagy a stábtagokkal, de attól még az egész egy munka marad. De itt miközben dolgozunk a műsoron látjuk a rajongókat a forgatáson, aztán hazamegyünk és látjuk a rajongókat a Twitteren vagy az Instagramon és ez emlékeztet minket arra, hogy mennyi embernek számít az amit csinálunk és mennyi emberre van hatással. Ez nem csak egy élvezetes munka, amit szívesen végez az ember. Ez több annál és ez igazán képes motiválni az embert. Ettől még izgatottabban jön be dolgozni az ember és még izgatottabb, hogy elmesélhesse ezt a történetet, ami igazán különleges. Ritkán adódik ilyen lehetőség.

SZÓLJ HOZZÁ

Írd be a hozzászólásod
Add meg a neved!